Simó Melinda: Egyensúlykeresés változó világunkban

A Második Nemzetközi Unitárius és/vagy Univerzalista Nőtalálkozó témája Egyensúlykeresés változó világunkban. A téma aktuális és sürgető mondanivalót takar; a résztvevők – akár a fejlett országokból, akár Kelet-Közép-Európából –  a XXI. századi nőket érintő kérdésekre, társadalmi problémákra keresik a választ, és olyan témákba nyerhetnek betekintést az előadások, műhelymunkák, kerekasztal-beszélgetések révén, mint a nők megélhetési, egészségügyi és nevelési problémái, a nők elleni erőszak megakadályozása, a család és a munkahelyi kötelezettség összehangolása, illetve egyházi, közösségi, gazdasági és politikai szerepvállalás. 

Bejelentkezni a http://www.icuuw.com oldalon lehet február közepétől. Ösztöndíjpályázatot hirdetünk az erdélyi résztvevők támogatására, amit szintén február közepétől lehet kitölteni a megadott oldalon. A konferencia magyar nyelvű blogja – http://sicuuw2.blogspot.com/  – minden érdeklődőt friss, naprakész tájékoztatóval, információkkal várja.

A program rövid ismertetése:

2012. október 4., csütörtök

A találkozó első napja a megnyitó és az ezt követő állófogadás – az ismerkedés, egymásra találás ideje. Mivel résztvevőket várunk nemcsak Erdélyből és Magyarországról, hanem az Egyesült Királyságból, Hollandiából, Indiából, Lengyelországból, Csehországból,  Japánból, az Egyesült Államokból és az afrikai kontinensről is, ezen az estén helyi jellegzetességként táncoktatással egybekötött táncházat tartunk.

2012. október 5-6., péntek és szombat

A második nap az aktív munka időszaka. Reggel 8 órakor indítunk tornával, majd kerekasztal-beszélgetésre kerül sor a lelki béke megszerzésének a lehetőségeiről. Ezután kiscsoportokban folytatódik tovább a munka. A houstoni első világtalálkozón “Global Sisters” csoportokat alakítottunk ki (magyarul Globális Lánytestvérek Csoportja”), és Richard Ford professzor (A.E.Á.) által kidolgozott módszer segítségével próbáltuk rangsorolni jelenünk legégetőbb női kihívásait. Ezt folytatjuk Marosvásárhelyen is: szeretnénk, hogy minél többen megismerjék a módszert, majd saját otthonaikba visszatérve közösségeikben is alkalmazhassák.

A nagyelőadások témái: nőnek lenni a XXI. században; pogány elemek a magyar népi kultúrában; újpogány mozgalom, szekularizáció; a matriarchátus története Európában; lelki egyensúlyra való törekvés; új perspektívák a testvérkapcsolati mozgalomban; nők a közéletben vagy vezető beosztásban; generációk találkozása. 

A műhelymunkák a sokféle érdeklődés kielégítését szolgálják, de ugyanakkor saját életünk egyensúlyban tartásának a lehetőségei. Ilyen témák közt lehet majd válogatni mint: Stresszbetegségek, stressz menedzsment; Békére nevelés, konfliktuskezelés a családban; A nők elleni erőszak megakadályozása; Család – munka – karrier; Életminőségünk javítása: egészséges életmód, népi gyógyászat; A hit, mint tökéletes élmény: az imádkozás ereje; Idősebbek bevonása közösségi programokba; Generációk találkozása;  Vezetőképzés: egyházi, közösségi, gazdasági és politikai szerepvállalás; Közép- és kisvállalkozás: mikrohitelezés válság idején; Hagyományok útján: közösségünk és önbizalmunk fejlesztése; Interkulturális dimenziók: a megfelelni akarás kényszere; Occupy Movement mint világjelenség; Művészet mint felszabadító erő; Táncmeditáció; Zeneterápia stb.

A találkozó fénypontja a szombati nap, október 6-a, amikor a résztvevők találkoznak a hagyományos UNOSZ konferencia tagjaival. Az UNOSZ konferencia programja közebéddel zárul. Az ebéd után újabb műhely tevékenységek zajlanak.

2012. október 7., vasárnap

Vasárnap kiértékelésre, istentiszteletre és  záróünnepségre kerül sor.

A találkozót szervező csoport nevében,

Simó Melinda UNOSZ titkár

Forrás itt. 

Asztalos Klára: Lépjünk tovább

Asztalos Klára: Lépjünk tovább

            Ismét magunk mögött hagytunk egy esztendőt. Jobb vagy rosszabb volt mint az előzőek? Ki-ki eldöntheti magában. A gazdasági válságból, a bizonytalanságból nem lábaltunk ki, mégis az élet körülöttünk mintha évről évre „pörgősebb” lenne. Nagy a kínálat, sokszor összesűrűsödnek, egymásra tevődnek az események. Szerteágazó családi, egyházi, munkaköri, társadalmi kötelezettségek nehezítik egy-egy összejövetel, értekezlet, gyűlés időpontjának a meghatározását, az évi eseménynaptár összeállítását. És mégis a nőszövetségnek, mint szervezetnek működnie kell, a választmánynak döntéseket kell hoznia a szervezet egészét érintő kérdésekben. Ilyen gondokkal küszködve zártuk az elmúlt évet és nézünk a beköszöntött 2012. év elé.

            Az új esztendő rendkívüli eseményt hoz nőszövetségünk életébe. Ha visszatekintünk az elmúlt két évtizedre, a nőszövetség történetében a következő fejlődési szakaszokat figyelhetjük meg: 1990-től kezdődően rendre megalakultak a helyi nőszövetségek, ettől az évtől kezdődően minden évben tartottunk országos találkozót. 1992-ben Kolozsváron megalakult az Unitárius Nők Országos Szövetsége (UNOSZ). 1997-ben az országos szervezetet törvényesen is bejegyezték. 2000–2001-ben megalakultak a köri nőszövetségek, ezzel a nőszövetség felépítése követte az Erdélyi Unitárius Egyház szervezeti felépítését. Az UNOSZ-nak hivatalból képviselője van az Egyházi Képviselő Tanácsban és az egyházi Főtanácsban. Mindez meghatározza a nőszövetség, mint egyháztársadalmi szervezet egyházon belüli helyét és szerepét.

            E megvalósítások ellenére hiányzott az UNOSZ-nak az unitárius-univerzalista nők nemzetközi életében való szervezeti szintű betagolódása. Itt az idő, hogy tovább lépjünk. Való igaz, hogy testvéregyházközségi kapcsolatok révén működtek személyes ismeretségek, barátságok, de nem szervezeti szinten. Éppen ezek a testvéregyházközségi kapcsolatok tették lehetővé, hogy 2009 februárjában 12 erdélyi unitárius nő vegyen részt a Texas állambeli Houstonban megrendezett unitárius-univerzalista nők világtalálkozóján. Az onnan hazatérő nők fellelkesülve a tapasztaltakon nagyot és merészet álmodtak: a második világtalálkozót Erdélyben rendezzük meg. A kezdeményezők természetesnek tartották, hogy az UNOSZ, mint az erdélyi unitárius nők hivatalos szervezete ebben társszervező legyen.

            Tudjuk, a nyugati világban az egyén a fontos. A houstoni találkozón mindenki egyénileg vett részt és nyilatkozott, nem egy-egy szervezet képviselőjeként. Ezzel szemben a mi gondolkodásunkban fontos a közösséghez való tartozás, a múltunk, a hagyományaink őrzése, a közösség iránti felelősség, a közösség képviselete. A nemzetközi találkozón ezeket a különbségeket kezelni kell, meg kell találni azt, ami közös a világ különböző kultúráiban, értékként elfogadni a másságot.

            A 2012. október 4–7. közötti marosvásárhelyi világtalálkozó szombati napján tartjuk az UNOSZ rendes évi közgyűlését és konferenciáját. Ez az alkalom lehetőséget ad számunkra megmutatni a világ különböző kontinenseiről, országaiból érkező unitárius-univerzalista résztvevőknek, hogy kik vagyunk, hogyan tevékenykedünk, milyenek a lehetőségeink, milyen a szervezeti életünk, melyek a mi értékeink, gondjaink, mit nyújthatunk a világ unitárius-univerzalista közösségének. Az UNOSZ konferencia témája: Egyensúlykeresés változó világunkban. Neves erdélyi és magyarországi asszonyok fognak részt venni és vallani arról, hogyan találták meg az egyensúlyt a családi, munkaköri, társadalmi szerepvállalás összeegyeztetésében. A programot interkulturális műsor egészíti ki énekszámokkal, különböző erdélyi nemzetiségi táncokkal.

            Úgy gondolom, mindannyiunk számára fontos, hogy megragadjuk ezt az alkalmat és tehetségünk szerint hitelesen bemutassuk sajátos értékeinket, tegyük ismertté az erdélyi unitárius nőszövetséget, és kiindulópontot, alapot szolgáltassunk további kapcsolatokhoz, ezzel pótolva az elmúlt évek hiányosságát.

            A részletesebb tudnivalókról folyamatosan tudósítunk az Unitárius Közlöny Nők Világa rovatában, valamint az UNOSZ készülő új honlapján a www.unosz.unitarius.org címen.

            Minden nőszövetségi munkatársamnak kívánok élményekben és eredményekben gazdag új esztendőt, reményt, hitet és tetterőt, hogy betöltsük hivatásunkat, kissé szebbé, jobbá tegyük az életet magunk körül. 

Forrás itt. 

Egyensúlykeresés változó világunkban

Egyensúlykeresés változó világunkban

           

            A világon talán mindenkinek ezt a legnehezebb megvalósítani, lehet az férfi vagy nő, családos vagy egyedülálló, idős vagy fiatal, sok diplomás vagy csak egyszerű háztartásbeli. Ebben a témában nincs nemzetiség, nincs kor, nincs végzettség, nincsenek határok, ebben a témában csak ember van, aki szeretné összehangolni a dolgokat, megtartani az egyensúlyt. Hogyan? Erre a kérdésre mindenki egyénileg keresi a választ, de a te történeted, az ő története, az én történetem alkalomadtán segíthet ebben a válaszkeresésben. Ezért is adtuk ezt a címet az unitárius-univerzalista nők 2012. október 4–7. között Marosvásárhelyen rendezendő második világtalálkozójának.

            A híres pszichológus, Alfred Adler szerint nincs az a társadalmi probléma, baj amelyet nem lehetne kommunikációval enyhíteni. 2009-ben az unitárius-univerzalista nők houstoni világtalálkozóján a világ minden sarkából összegyűlt, több mint 600 nő hasonlóan gondolkodott, amikor megfogalmazta, hogy a közösség megtartó ereje a kommunikáción alapuló kapcsolattartás lehet. Az alábbiakban arra kértünk néhány résztvevőt/szervezőt, hogy osszák meg a Közlöny Olvasóival: ki mivel tért haza és hogy az akkori élmények hogyan íródtak be életükbe, illetve milyen gondolatokkal készülnek az előttünk álló eseményre.

Mi volt a legnagyobb élményed az első világtalálkozón?

Patkó Éva: Személyes történetek megismerése a világ minden tájáról. A nigériai nők üzenete nagy hatással volt rám. Azért nem vehettek részt a találkozón mert nem kaptak vízumot, és éppen ezek a nők üzentek kitartást a szervezőknek és résztvevőknek a gazdasági válságban.

Koppándi Éva: A legjobban egy indiai ügyvédnő magával ragadó előadása tetszett, aki az indiai nők hátrányos helyzetéről beszélt. A legfelemelőbb mégis az az élmény volt számomra, ahogy a különböző kultúrák és generációk találkoztak egymással, ahol egymás megismerése, megértése volt a cél, és ezáltal a nőket érintő legfontosabb kérdések megfogalmazása nemzetközi szinten.

Páll Krisztina: Vegyes érzésekkel, de energiával tele, új barátokkal a tarsolyomban  tértem haza. A találkozón igazi nagy élményem az volt, hogy képes voltam sok sok ember előtt beszélni terveimről, munkámról, és ezt a nők nagy része értékelte. A kerekasztal beszélgetés után csak úgy özönlöttek a gratulációk. A kiscsoportokat is, bár tagjai különböző országokból jöttek sikeresen levezettük. Nagyon nagy elégtétel volt számomra, és ez a konferencia megerősítette abbeli hitemet, hogy, mint nő képes vagyok sok mindenre, csak akarni és merni kell.

Miért tartod fontosnak és hasznosnak, hogy a második világtalálkozót Erdélyben, Marosvásárhelyen szervezzük?

Patkó Éva: Egy új helyszín, egy új kontinens új perspektívákat ad ugyanazon problémák megközelítésére.

Simó Melinda: Eljött az ideje annak, hogy bemutatódjon, ami Houstonban megfogant és azóta érlelődött, növekedett és egy másabb fejlődési szintre jutott.

Koppándi Éva: 12 taggal a mi, erdélyi csapatunk számított a legnépesebbnek a konferencián, ez azért is fontos, mert a mi, erdélyi unitárius gyökereink jelentik a nemzetközi unitárius nőkonferenciák alapját. Az erdélyi unitárius hagyományainkra építve nyitottá kell válnunk arra, hogy megismerjük a nők amerikai, európai, indiai, fülöp-szigeteki helyzetét, problémáit. Új ismeretségek születésével új, közös célokat tűzhetünk ki, melyek az egyházközségek testvérgyülekezeti kapcsolatait tovább mélyítik, illetve segítik a helyi nőszövetségek munkáit.

Mi az amit érdemesnek tartasz átvenni, megtanulni a houstoni találkozóból?

Koppándi Éva: A houstoni konferencián kiscsoportokba rendeződve konkrétan és részletesen megtárgyalhattuk a nőket érintő legfontosabb problémákat, rangsoroltuk azokat, és megfogalmaztuk a legfontosabb kérdéseket, mint például az egészségügy, a nevelés, az oktatás hiányosságai. A további tervek, célok és megoldások folytatásra várnak, amelyre a második találkozó kiváló alkalom lesz.

Patkó Éva: A jó szervezést és fontos mondanivalót tolmácsoló előadók meghívását.

Simó Melinda: A houstoni találkozó tele volt lelkesedéssel, nyitottsággal azzal az örömmel, hogy elkezdődik valami. Sokat tanultam ott a nők egészséges önérvényesítési lehetőségeiről.

4. Mit tartasz fontosnak, milyen értékeket szeretnél felmutatni magunkról a világtalálkozón?

Koppándi Éva: Erdélyi unitárius közösségeink hagyományait, népművészetét és megmaradásának lehetőségeit. Hiszem, hogy megmaradásunk alapja a nő helytállása az élet minden területén, a család és közösség összetartása, család és karrier összeegyeztetése, illetve a saját belső harmóniánk fenntartása. A nők feladatai megszaporodtak az elmúlt évtizedekben, sokunknak jelenthet jó érzést, adhat erőt, ha ezeket meg tudjuk beszélni, ha a hasonló problémákat meg tudjuk osztani egymással.

Simó Melinda: Az erdélyi unitárius nőszövetségeknek hangsúlyozottan támogató szerepe van. Támogatják az egyházközségeket, a hátrányos helyzetűeket, nagy jelentőségű karitatív munkát végeznek. A másokkal való törődés értékjellegét hangsúlyoznám konkrét, személyes élménymegosztás formájában.

5. Mivel járulhatnak hozzá a nőszövetségeink tagjai a 2012-es találkozó sikeres lebonyolításához?

Patkó Éva: A részvételükkel és ha van kedvük, akkor önkéntes munkával. Szerintem ez a legfontosabb.

Koppándi Éva: Szeretnénk, ha a nőszövetségek a lehető legnagyobb számban vennének részt a találkozón, amely nem csak felüdülést jelentene a nőknek, kiszakadást a hétköznapok robotjából, hanem valódi élményt és találkozási, tanulási lehetőséget. Jó volna szép számban reprezentálni magunkat, színes népviseletünkkel, népi iparművészetünkkel együtt, gondolok itt a varrottasainkra és a festett bútorainkra is.

Simó Melinda: Én azt szeretném, hogy piros betűs napok legyenek 2012-ben azok, amelyeket Marosvásárhelyen együtt töltünk. Ahogyan az ünnepeinkre, úgy készüljünk erre is: lélekben és fizikailag, hiszen tudjuk, hogy az ünnep milyenségét a mellé állásunk, felkészülésünk határozza meg. Ahogyan öregotthonunkat, úgy a szervezést is lehetne segíteni adományokkal, amelyek helyi szeretetvendégségek rendezéséből gyűlnek.

Milyen eredménye, hozadéka várható a találkozónak?

Patkó Éva: Az itthoniak gyakoribb kapcsolattartása egymással és a kialakult nemzetközi kapcsolatok továbbápolása. Közös gondolatok, célok megfogalmazása.

Koppándi Éva: Kapcsolatokat építeni és ápolni, párbeszédet folytatni egymással, közös célokat kitűzni és megvalósítani, együttműködni és együtt-dolgozni, a kommunikáció hatékonyabb eszközeit megismerni és felhasználni, valamint megmutatni magunkat a világ más területein élő nőknek.

Simó Melinda:  Számomra az lenne eredmény ha az együtt töltött idő alatt találnék olyan útravalót, amit a hétköznapokban elővehetek, barátságokra, megosztott élményekre, követhető életpályákra gondolok.

8. Mit üzensz a nőszövetség tagjainak, a Közlöny olvasóinak?

Patkó Éva: Jöjjenek jókedvvel, nyitottsággal és a találkozó sikereire összpontosítsanak!

Páll Krisztina: Szeretettel várjuk a találkozóra! Legyenek optimisták, keressék mindenben a szépet,  és a jót!

Simó Melinda: Figyeljenek magukra 2012-ben is és ismerjék fel a mindennapok apró csodáit és legyen akivel ezeket megosszák, valamint bánjanak őszintén az érzéseikkel.

Forrás itt.