2012. április 27., péntek

Bartha Mária Zsuzsánna: Harmónia

2012. 04. 28. Harmónia Bartha Mária Zsuzsánna  

Egyensúly és annak keresése mindennapjaim sava-borsa. Másképpen fogalmazva: folyamatosan ingadozom azon a pengeélen. Gondolom, ha megállnék, már rég le is estem volna. 

Azért is várom a marosvásárhelyi konferenciát, hátha kapok legalább egy-két-három jó gondolatot és érzést, hogy miként lehetne jobban egyensúlyozni. Azért sem hagynám ki ezt a néhány napot, mert most együtt leszünk, és együtt egyensúlyozunk sok-sok társsal a nagyvilágból. 

Mivel pontosan tudom, hogy senki sem pótolhatatlan, én sem, annál jobban esik, amikor örvend nekem valaki ebből a 7 milliárd emberből, aki benépesiti a Földet. Ennek a néhány embernek bizonyára jelentek valamit, és ahogy számolgatni kezdtem, hányan is vannak, egy szép kerek szám jött ki. Nyilván ez a néhány ember más és más minőségben, szerepben ismer, és annak megfelelően vannak elvárásai velem kapcsolatban. Ezek az elvárások gyakran ütköznek egymással, megkísérelve engem is választás elé állítani a sürgős és a fontos dolgok között. 

Ha az a néhány intenzív perc ne lenne minden áldott nap, amikor „csak” Istennel és magammal vagyok, komolyan elvesztődnék az elvárások tengerében. Ilyenkor csak egyszerűen lélegezhetek, táguló tüdővel és lélekkel, és az lehetek, aki vagyok, akinek Isten örvend. Napi imádságaim ünnepe az istentisztelet, hiszen ilyen alkalmakkor a közösség élménye is közelebb vezet Istenhez. 

 Egyensúly nekem annyit tesz mint Harmónia. Gyakran használjuk hétköznapjainkon is ennek az ókori istennőnek a nevét, aki Mars és Vénusz gyermekeként még a szinte lehetetlent is megvalósítja, az ellentéteket egyásba simítja, a harcokat megharcolja, majd feloldja, a langyosat felforrósítja, majd lehűti, az élet menetét lehetővé teszi. 

Nagyon hálás vagyok a penge éléért, mert van amin egyensúlyozni. Néha pedig meg lehet pihenni, és új életerőt, kedvet nyerni, mint például az unitárius nők marosvásárhelyi konferenciáján. (Ez túl hivatalos lett, de az biztos, hogy fantasztikusan jó lesz, és a világért sem maradnék le róla!)

Forrás itt. 

Moldován-Szeredai Noémi: Egyensúlykeresés változó világunkban

2012. 04. 25. Egyensúlykeresés változó világunkban Moldován-Szeredai Noémi  

„Angolul tudó, unitárius, unitárius univerzalista és más felekezetű haladó gondolkodású nőket várunk Marosvásárhelyre, az október 4–7-. között tartandó Egyensúlykeresés változó világunkban című második világtalálkozóra. Megkezdődött a bejelentkezés a sicuuw2.blogspot.com oldalon. Itt minden érdeklődő eligazítást és bejelentkezési lehetőséget talál.” 

E hirdetés mögött hosszú történet áll. Most csak a személyes történetemet mondom el. Négy évvel ezelőtt, megláttam egy újsághirdetést, mely az első nemzetközi unitárius női konferenciára hívott az Amerikai Egyesült Államokba, Houstonba. Akkor – olvasva a hirdetést –, úgy éreztem, mennem kell, ott a helyem, ahol sok országból, a világon először unitárius nők gyűlnek össze. A találkozás gondolata mellett, a témák is felkeltették érdeklődésemet. Egy évnyi készülődés, pályázás után Erdélyből többedmagammal részt vettünk, tanultunk, csodálkoztunk és feltöltődtünk. Közülünk egy személy lelkében nagy álom körvonalazódott, s mire a hosszú repülőút után hazaért, már a megvalósítás mikéntjét is átgondolta. Megkeresett mindenkit, aki részt vett a konferencián a következő kérdéssel: „Meg tudjuk-e szervezni Erdélyben a második nemzetközi konferenciát?” Sokunk részéről a válasz- igen volt, s 2010 nyarán elkezdődött a munka.

„Változó világunkban folyton egyensúlyoznunk kell, hogy a kihívásoknak megfeleljünk. Egyensúlyra törekszünk, hogy megtaláljuk helyünket, áthidalhassuk nehézségeinket és örömmel élhessük mindennapjainkat. Együtt, közösen, arra törekszünk, hogy ne csak a külső kényszerek befolyásoljanak, hanem lehetőségeink szerint választhassunk- legyen az a család és a munka összehangolása, hitünk megélése, avagy egyházi, közösségi, gazdasági vagy közéleti szerepek vállalása. Csatlakozz a rendezvényhez, mert ez a találkozás rólad is szól: lehetőség arra, hogy megerősítsük hitünket, elmélyítsük kapcsolatainkat hittestvéreinkkel és bátrabban tekintsünk a jövő fele.” – fogalmazta meg a szervezőcsapat.

 Az Erdélyi Unitárius Egyház 444 éves történelme során először találkoznak Erdélyben unitárius nők a világ minden részéről. Eddig az Egyesült Államokból, Japánból, Angliából, Hollandiából, Németországból, Kenyából, Indiából, Magyarországról és Erdélyből jelentkeztek be.

Gyere, jelentkezz, ne sajnálj magadtól három napot, ajándékozd meg önmagad a találkozás, együttgondolkodás és tervezés csodájával!

 Én ott leszek!

Forrás itt. 

2012. április 17., kedd

Miniszterelnök-feleség nem lesz mindig, önkéntes igen

Szász Cs. Emese | 2012.04.16. [17:20] | 
Ötgyerekes anyuka, jogász, egyetemi oktató, jószolgálati nagykövet és Magyarország miniszterelnökének a felesége, bár az utóbbi kettőről nem szívesen beszél. Lévai Anikó egyszerű önkéntesnek tartja magát, és a miniszterelnök feleség címről annyit mond, hogy ugyanazt teszi, mint akkor, amikor férje nem volt miniszterelnök. Marosvásárhelyre is önkénteskedni jött, és meglátogatni azokat a romákat, akiknek valamikor nagy szerepe volt Marosvásárhely fekete márciusában.
levai_aniko_marosszentgyorgyon3_b 
Lévai Anikó marosszentgyörgyi roma családoknál tett látogatást– 

Miért tartotta fontosnak, hogy részt vegyen a marosvásárhelyi Kinek a dolga? Cigányság – Egyházak – Erdély – Románia című konferencián?
– Először is meghívtak, de mind az Ökumenikus Segélyszervezettel, mind a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálattal – amelynek alapító tagja, valamint egyszerű önkéntese vagyok – régóta dolgozunk Erdélyben és Magyarországon, és nemcsak magyar, hanem cigány nehézsorsú emberek problémáinak megoldásában próbálunk segíteni.
– Elment azokhoz a marosszentgyörgyi romákhoz is, akiknek húsz évvel ezelőtt nagy szerepük volt a marosvásárhelyi fekete márciusában. Ön hogyan értékeli az akkori szerepüket?
– Nagyon nagy biztatás volt annak idején, és nagyon szép példája a magyarok és cigányok együttélésének, az a bizonyos mondat: „Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok”. Budapesten nemrég volt Schmitt Mária történész szervezésében egy nagyon szép ünnepség, amelyen a marosvásárhelyi események huszadik évfordulója kapcsán azokról a hősökről – magyarokról és cigányokról – emlékeztek meg, akik annak idején példamutatóan helytálltak. Most az egyik ilyen családnál tettünk látogatást, akik áldozatai, illetve hősei voltak ezeknek a napoknak.
– Bár sokan úgy tekintenek önre, nem politikusként, hanem jószolgálati nagykövetként van jelen Marosvásárhelyen…
– Nem vagyok semmilyen szempontból politikus, én egy ötgyerekes családanya vagyok, aki a munkám mellett a saját erőmből civil szervezetben egyszerű önkéntesként dolgozok.
– Mit csinál egy jószolgálati nagykövet? Milyen feladatai vannak?
– Nevezzük csak egyszerű önkéntesnek – ha meg tetszik engedni, én ehhez ragaszkodnék. Ez egy nagyon szigorú alá-fölé rendeltségi jogviszonyban működő szervezet, itt van Lehel László igazgató úr, és hát attól függően, hogy mi a feladat, munka, az mindig van. Az ökumenikus segélyszervezetnek Magyarországon körülbelül harminc állandó intézménye van, ezek zömével szociális intézmények, amelyben foglalkozunk cigánygyerekek napközis otthonával, családoknak átmeneti otthont is tartunk fönt, országos módszertani központ is vagyunk, drogprevenciós központunk is van, de hajléktalan misszióval is foglalkozunk. Amikor pedig valamilyen természeti katasztrófa történik – árvíz, vagy éppen a vörösiszap – akkor kampányszerűen azzal foglalkozunk, de a munkánk nagy része ezekben az állandó intézményekben zajlik. Természetesen a munkánk nem csak Magyarország területére korlátozódik, nemzetközi segélyszervezetekkel együttműködve más kontinenseken is dolgozunk.
– Gyakran jár Erdélybe is?
– Sajnos nem elég gyakran. Legutóbb ősszel voltam, s talán majd májusban jövök ismét. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat évente kétszer hoz nagyjából egy húszfős orvos csoportot, akik Csíkban és környékén szűrik a gyerekeket és végeznek különböző vizsgálatokat.
levai_aniko_marosszentgyorgyon2_b 

Vajon mit csinál egy jószolgálati nagykövet?
– Ha Erdélyben van – de gondolom, Magyarországon is – nehéz elszakadni attól, hogy ön Orbán Viktor miniszterelnök felesége...
– Nem, nem mindenki ismer fel.
– Vannak olyan feladatok, amelyeket egy miniszterelnök feleségnek el kell végeznie?
– Nincs ilyen kőbe vésett szabály. Ha arra tetszik gondolni, hogy van olyan jogszabály, ami előírja, hogy mi a hivatalban lévő miniszterelnök feleségének a kötelessége, akkor nincsen ilyen – ezt jogászként nyugodtan mondhatom, sem védelmi, sem protokoll, sem egyéb szabályok.
– Hogy fér össze ez az ötgyerekes anyuka, jogász, jótékonykodó szerep.
– Hát igen sok időmet felemészti, nem vagyok elégedett magammal. Mindig elmaradásban vagyok a dolgaimmal, biztos vannak ügyesebb asszonyok, akik ezt jobban szervezik, nekem nem mindig sikerül. Hol itt vagyok lemaradásban, hol ott.
– Most épp hol?
– Most a húsvéti szünetben kicsit ledolgoztam a háztartási munkát, sokat voltam a gyerekekkel is, de ha egy napja itt vagyok, akkor már furdal a lelkiismeret, hogy most már a gyerekeimre rá kell néznem, úgyhogy mindig időszűkében vagyok.
levai_aniko_marosszentgyorgyon_b 

Marosszentgyörgyön bizony felismerték Orbán Viktor feleségét
– Akkor ön szerint összefér a karrier és a család…
– Ezeket a trendi női dolgokat, hogy karrier vagy család legyen, nem szeretem. Én nem tudok erről megnyugtatóan nyilatkozni, és tanácsot sem tudok adni semmilyen fiatal nőnek. Azt gondolom, mindennek megvan a rendelt ideje: amikor az ember fiatal, akkor párt kell találnia, ha az ember felgyűri az ingujját és nekiveselkedik, akkor tud családot alapítani, gyereket nevelni, és mikor kinek szükséges, annak kell segíteni. Nekem is segített a férjem, amikor a gyerekek már megvoltak, és én újabb és újabb szakvizsgákat tettem le. Meg persze nem könnyű öt gyereket nevelni, éjszaka sokszor én is vasalok, vagy olyan feladatokat végzek, amit egy olyan nőnek, akinek nincs öt gyereke, nyilvánvalóan nem kell.
De ha állandóan csak a nehézségeket sorolnánk, akkor kihalna nemsokára az emberiség. Egy asszonyt fizikailag, de lelkileg is erősebbé tesz egy gyerek, hiszen a gyerek az nagy felelősség, mert onnantól kezdve nemcsak saját magáért vállal felelősséget, hanem a gyerekéért, a családért. Egy anyuka mindig minta a gyerekének, azért rendet kell tartani, meg kell tanítani főzni, háztartást vezetni. A gyerek az emberi kapcsolatokban is a szülőket fogja követni, ahogy gondoskodnak a nagyszülőkről, úgy fognak őróluk is gondoskodni. Egy párnak mindig védjegye, hogy a gyerek és a nagyszülők, hogyan vannak ellátva, megtisztelve, mi a szerepük a családban.
A nagycsalád az nagy erő, ugyanakkor nagyon sok impulzust is hoz. Nekem a legnagyobb gyerekem 23 éves, valószínű igencsak el lennék maradva a világról alkotott képemről, ha az egyetemista gyerekeimtől nem tanultam volna olyan sok mindent. Nyilván egy olyan nő, akiknek ennyi gyereke van, nem fog olyan fényes hivatali karriert befutni, mint akinek egy sincs. De hát, hogy ha a Jóisten ezt a nagy lehetőséget adta, hogy ennyi gyereke legyen az embernek, akkor csak azt tudom mondani, hogy nagyon örülök, hogy fogadtam ezt az áldást. S azt szokták mondani, hogy „ahová a Jóisten báránykát ád, oda legelőt is ád”. Ezt én meg tudom erősíteni, meg hát azt gondolom, hogy az ember nagyjából úgy ötvenéves kora körül még mindig bízhat abban, hogy van huszonegynéhány aktív éve, úgyhogy még bőven dolgozhat. Így is dolgozhatok eleget életem hátralévő részében, amit lehet akár karriernek is nevezni. Meglátjuk, mi lesz ebből.
Forrás itt. 

2012. április 4., szerda

Felhívás


Felhívás

Haladó angol nyelvtudással rendelkező lelkészek, lelkésznők, teológiai hallgatók, segédlelkészek és tiszteletes asszonyok jelentkezését várjuk, akik a konferencián kis csoportokat vezetnének. Jelentkezési feltételek:
– haladó szintű angol nyelvtudás
– részvétel egy félnapos csoportvezetői képzésen a nők marosvásárhelyi világtalálkozóját
megelőzően.

Jelentkezési határidő: április 25.

Részletes információ Páll Krisztinánál.
Elektronikus posta:
pallkrisztina@yahoo.com
Telefon: 0740–785390